Június 4-5 - új önkéntesek érkeztek

Június 4-5.

Szekrény befejezve hétfő délutánra, tök jó lett, stabil, 170 magas, közel másfél méter széles. Végre van hova pakolnunk a hálóban. Nem volt egyszerű, mert itt nem úgy mennek a dolgok, hogy leugrom a boltba és kész. Kreatívnak kell itt lenni és édes kevés az A, aztán ha nem megy, egy B terv arra, mit és hogyan csinálok meg. Mindegy, kihívás volt benne, de kész. Közben nagy haverok lettünk a helyi munkásokkal, akik a korlátot építik a kis hídra a ház előtt, tőlük kaptam kölcsön használható fűrészt, mert ugye a gépi körfűrészünk bedöglött. Úgy belejöttem, hogy készítettem egy cipőtartó kis-szekrényt is a teraszra, mert szanaszét voltak a cipők. 

Nincs itt időpazarlás, jövök megyek, mint a vihar. Nagyon élvezem, ha hasznosat csinálok, másrészről pedig fontos része lett a hétköznapjaimnak, hogy foglalkoztassam magam, mielőtt még mielőtt megkattannék. :) Sok tervem van még, de erről később.

Hétfőn két önkéntes jött, egyik kora délután megérkezett, Angliából, gurulós rózsaszín bőrönddel. :) Nagyon autentikus volt. A motorcsónakból sem lehetett könnyű kimászni vele (sajnos azt nem láttam) de keresztülhúzni a falun sem akármi. A másik lány, szegényke, csak kora este jött SehLinggel és Dannal együtt, mert ugyan a reggeli busszal érkezett a szárazföldi kikötőbe, de ellopták a hátizsákját, benne szinte minden cuccával, így egész napos rendőrségi ügyük lett. 

Dan is jó fej, ő az ecoteer főnök. Most pár napig marad, mert lesz egy csoportunk, akiket viszünk Bubbles-re csütörtökön, három napra. Ja, képzeljétek, prezentálnom kell. Úgy tűnik nem utaztam elég messzire, több, mint 10000 km nem volt elég ahhoz, hogy mindezt hátrahagyjam. Korallokról kell előadást tartanom. Még nem tudom hogyan és mit, mert a prezit még nem láttam, a korallokhoz meg annyira értek mint, mondjuk a hegesztéshez. Láttam már. :)

Kedden reggel érkezett még két lány, kanadaiak, de csak alig két napot maradnak, szerda este mennek is tovább. Valami itt mindig történik, ők ketten pl rossz hajóra szálltak, így Long Beachen kötöttek ki, nem a faluban. Némi telefonos egyeztetés és plusz költség után megérkeztek. Nehéz egyébként rossz hajóra szállni, mert egy leszerződött ügynökségünk van, nekik pedig mindenkiétől eltérő, kegggyetlen csúf rózsaszín hajóik vannak. Nem lehet eltéveszteni. Nekik sikerült.

Összeszedtük az összes új vendéget és elvittük őket egy körsétára a faluban és vízbiztonsági tesztre. Ami csak annyi, hogy lássuk, mennyire érzik magukat biztosan a vízben a snorkeling cuccban. Amire nem számítottam, hogy két hét alatt sokat változott a tenger. Jóval több hal van és új, eddig nem látott élőlények. Holnap délelőtt snorkelingezni viszem a két kanadait. Egyébként ezek mindig fix teendők új önkéntesek érkezésekor. 

A teszt után azért ugrottunk egy bombát! (én a bal szélen)

Ma lőttem egy fotót a kedvenc virágomról. Édesen illatos. Ebből a fából egy van a faluban, a suli előtt. Frangepán virág. Imádom! 

 Délután felszerelkeztünk, bekentünk magunkat igen masszívan szúnyogriasztóval és elindultunk a kertbe, de a sarkon elkapott az eső, így vissza is fordultunk. Dan ma elment bevásárolni és elintézni pár dolgot a szárazföldön. Le kell festenünk a héten egy házat, ahhoz vette meg a festéket. A tulaj kívánságára lila lesz, sárga ablakkerettel. Nem is akarom elképzelni, szerintem olyan lesz, mint egy Duplo vagy Lego ház. Majd meglátjuk. Kaptam tőle egy gépi csiszolót, egy-két zárat és néhány fali konzolt. Konzollal korábban is volt dolgom, de azon játszani lehet, erre meg pakolni. :)

Ma este maláj vacsiztunk. Középen a szomszéd kissrác, csupán a fotó kedvéért grasszált a lábunk alatt, ő nem jött kajálni. 

Íme mi. Mellettem a két kanadai, középen Dan Quilter, mellette a háziasszony, majd Seh Ling, Lucy, az angol lány, végül Valentine, a francia lány.