Június 24 Fun Dive!

Június 24. Day off!

Na, ez aztán a fun dive! Életem legjobb búvárkodásán voltam ma, a szabadnapomon.
Tökéletes láthatóság, semmi áramlat, gyönyörű világ, rengeteg féle színes hal éééés egy hatttalmas rája!

Fantasztikus élmény volt! 2009-ben vizsgáztam, azóta Thaiföldön merültem  két napot, így összesen négy tengeri merülésen vagyok túl. A célom a kurzussal az volt akkor, hogy valamikor életemben teknőst szeretnék látni. Tekit már láttam ugyan snorkellingezéskor, búvárkodás közben ma sem, de a mai alkalom miatt már megérte a befektetett energia és pénz. Ugyanakkor anno a kurzussal legyőztem egy félelmemet, az enyhe fulladásfóbiámat, amire nagyon büszke voltam. Szívesen emlékezem mai is a napra mikor Ildivel hősként vettünk át a búvár-kártyánkat a Dorogi tónál. Ott van ugyanis kis hazánkban a nyílt-vizi vizsga, az alapokat pedig medencében tanultuk uszodában. A vizsga napján egy halat is láttam! Azóta már tapasztaltam ezt-azt, milyen a tenger 18 méteren, milyen küzdeni az áramlatban avagy milyen túljutni egy köhögésrohamon a víz alatt. Eddig mindig szanaszét paráztam magam merülés előtt. Sőt, nem  is csak előtte, már onnantól, hogy  lefoglaltuk, Phuketen három napig rohangásztam a vécére és nem aludtam éjjel, úgy  izgultam. Kicsit túlreagáltam a dolgot akkor, de hát ez ilyen. Most viszont semmi, tárááám! Meg is lepett mi a töktől vagyok ennyire nyugodt, de jó volt így várni az alkalmat.- Elvégeztem egy ismétlő miniképzést Seh Linggel, ő volt a buddym, azaz merülőtársam, mert merülésnél ilyen mindig van. Ez páros sport, nem egyéni.
Néhány alap kérdésen mentünk át, majd jött az egész nap legkeményebb próbatétele, a felöltözés kezeslábasba. Nem kicsit ömlött a víz rólunk a párás 34 fokban neoprén szerkóban. Végigvettünk a felszereléseket és összeraktuk a cuccunkat, majd csinosan lecsattogtunk a tengerbe egy rövid gyakorlatra és próbamerülésre. Ugyan a Decathlonban épp ez alkalomra vettem egy shortyt, avagy rövidujjú búvárruhát, de azért választottam a hosszú kezeslábast, mert eljött a medúzák ideje és rengeteg baromi nagy medúza van, amik igen fájdalmas csípéseket okoznak az akár két méteres csápjaikkal.
Eljött a dél és kis hajóba vágtuk magunkat Jason (akkorra érkezett), Seh Ling, Ali a vezetőnk és én. Minden stressz nélkül, jóleső izgatottsággal és biztonságérzettel vártam a kiszállást.Hajóból hátrafelé gördülve szálltunk ki - ahogy eddig én még sose - majd merültünk alá. Külön figyelnem kellett, hogy lélegezzek folyamatosan, mert úgy leragadtam egy-egy látványnál.

Íme pár fotó.

A Buddym és Én.

Mint a jóllakott ovisok játszás előtt...

Itt nem véletlenül ér fülig a szánk. Megkértük Ali-t, hogy fotózzon le bennünket, de a reduktor, azaz légzőkészülék a szánkban volt. Mondta hogy mosolyogjunk. Mosolyogtunk. Majd szólt hogy a reduktor nélkül jobb lenne. Kiköptük. Hát emiatt röhögünk annyira.

 Laza fotó, mi? :)

Mr Rája.
Ökölnyi szemei, és kb másfél méter átmérőjű a kis habteste van a srácnak.  "Szinte" láthatatlanná dermedve hesszölt egy szikla alatt és hősiesen tűrte, hogy bámuljuk. Elmondhatatlanul szép volt. Na itt is elfelejtetettem lélegezni.

 Jómagam. Örülök.

 Bohóchalak

A nagy folt, nem a szeme, az picit lejjebb van a sötét sávú rajzolatban. Nagyon csalafinta. Egyébként teste kb. 40 centi hosszú, gyönyörűszép jószág a uv kék csíkokkal és sárga pöttyökkel.

Mint két modern iparművészeti váza... A jobb oldali Giant clam, azaz óriás kagyló, a másik nem mondta a nevét...

Buddymmal kicsit lefagytunk. Ez vajon mi a szösz? Tengeri kígyó. Kígyócska.

Kb 40 cm hosszú testű, az arca olyan, mint a csikóhalé, nagy kerek szemek, hosszú orrocska. Ő is kicsi megszeppent. Nem is tudom ki néz kit.

Megérkezés után megtisztítottuk a felszerelés, ebéd, kis jutalomfalat banana cake és horpasztás a teraszon egy függőágyban. Tudunk élni! :) 5 körül egy kis motorcsónak visszavitt bennünket a faluba.

Ja még annyi, hogy ma elment a három önkéntesünk. Holnap jön egy új lány, Ausztráliából, egy  hétre.