Június 15.
A két önkéntes lány ma lelépett. Long beachre mentek, vasárnap meg egyikük haza, másik pedig dolgozik két hetet Kuala Lumpurban, aztán utazik tovább.
Egyikőjük sem akarta igazán magáénak tudni a helyet és a feladatokat, nem sok mindenben vettek részt, ami azért kellemetlen, mert mindig az utsó pillanatban derült ki, nekünk meg el kellett végezni az ő dolgukat is. Angol órát tartottunk szerdán, arra egyszerűen nem jöttek el. Nekem azt mondták visszamennének a házhoz inni egy kávét, mire mondtam, hogy lassan kezdünk, mert már az iskolában vártuk a gyerekekre. Erre cinkus megjegyzés jött, hogy mégis hol élek, sosem kezdünk időben, majd SehLinghez mentek, hogy valami gyógyszert kell bevenniük, aztán nem jöttek vissza. Este elmentek Long beachre, de az egyik lány elvesztette a papucsát, ezért reggel mindketten visszamentek keresgélni, persze hiába. Kora délután jöttek vissza, pedig a napi feladatok megvoltak. Itt borult a bili. SehLing jól kezelte, bár senkinek sincs tapasztalata ilyenkor mi a túró van. Ők úgy gondolták ha már fizetnek azt csinálnak amit akarnak, ami viszont nem így megy, ez is egy munka. A lényeg, hogy végül simán rendeződtek a viták és ma mindketten elmentek.
Ma ebéd után snorklingezni mentünk, amire már nagyon vágytam. Sajnos nagyon szomorú vagyok, mert bedöglött a fényképezőgépem, rajta néhány jó fotóval. Remélem, meg tudom valahogy csináltatni. Láttam viszont vagy 5 cápát ma, igen nagyot is, egy gyönyörű ráját, több trigger fish-t, attól menekültem, egy csodaszép teknőst és tengeri csigát. Hát a csiga tündéri. Meztelen csiga fantasztikus élénk színekkel, általában sziklán vagy sima felületű korallon tapad meg és csak ott van, neki az úgy jó. Ez viszonylag nagynak számított a 4 centijével, de nagyon helyes volt.
Ami továbbra is napi téma, a tyúk. A szerencsétlen, amelyik ide tojt a hálóba, meg a nappaliba, minden nap visszajön, kitartóan, mi pedig minden nap kidobjuk. A tulajnak bepanaszoltuk, azt mondta, majd ma jön és megnézi, hogy tényleg az ővé-e, ha igen, elviszi, ha nem, megöli. Nem jött, így lehet, hogy tyúkölész leszek. Az egész baj azért van, mert áprilisban leégett a szomszéd háza, ők sem itt laknak már, viszont ezek a fránya kapirgák az ővéi és a tyúkól is leégett. Tehát homeless tyúkok és kakasok kapirgálnak a romokon és tojnak nálunk. A mi házunk ugyan nem látszik tyúkólnak, nekik mégis bejön. Holnap délután lelépünk másfél napra, addig meg kellene oldani a helyzetet.
Szombat délután Sehling, a texasi fiú és én elmegyünk Terengganuba, ahol SL szülei laknak. Elintézünk néhány vásárlást, meg körülnézünk, aztán hétfőn a három új érkező önkéntessel jövünk vissza. Jó lesz lelépni megint egy picit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése