Július 26-29
A kedd többnyire pihenéssel és evéssel telt, én elmentem egyet sétálni a környéken. Szerdan SehLinggel elmentünk egy rövidet bringázni és flying foxozni. Egy acélsodrony pálya van, de az 486 méter, ezzel Maláyzia leghosszabb pályája, az indulópontról szuper kilátással.
Ezután kajakoztunk a tóban, majd zorboztunk. Zorb egy baromi nagy gumilabda amit vízben pörgetnek, vagy alkalmasint hegyről gurítanak le, Ez utóbbi hányós élményt kimaradt, mi csak a tóban tekertünk SehLinggel párban, mint két hörcsög.
Este a vacsit az egyik alkalmazott családjánál fogyasztottuk, kézzel lábbal, ami ismét isteni volt. Az útikönyvek azt irjak Malajzia a gurmanok paradicsoma, már értem, tényleg az.
A háznál az egyik srác vállán ücsörgött egy repülő mókus. Hatalmas szemekkel, kis bőrlebenyel a hóna alatt tündéri jószág.
Csütörtökön elkirándultunk Amhiltron, David, Seh Ling és én egy vízeséséhez. Egy félóra séta után egy csodaszép kicsi vízeséséhez értünk. Kristálytiszta, de baromi hideg volt a víz. Agy nagy szikla mögött a zúgó alá tudtunk bújni. Mivel a Nap az én jóbarátom, én kiültem egy sziklára melegedni, de a többiek játszottak mint a gyerekek, majd jól megebédeltünk egy nagy lapos sziklán a hozott mózsiból.
Este SehLinget elvittük a buszállomásra. Nem kis pánik után után sikerült helyet kapnia egy buszon, ugyanis reggel csak másfél óránkba telt megvenni a jegyet, de az egy olyan buszra szólt, ami már megtelt. Röpke fél óra alatt megoldották a problémát és Seh Lingtől zsepivel integetve elbúcsúztam. Furcsavolt, hisz május óta csaknem minden napot együtt töltöttünk. Hiányzik.
Péntek reggel felbringáztam a hegy tetejére napfelkeltét nézni. Lélegzetelállító élmény, még úgy is ha picit felhős volt az ég, körbe hegyek, sűrű erdő, fantasztikus lejtők, óriási belátható távolságok. Mindeközben pedig hallgattam az esőerdő hangjait, a madarakat és figyeltem, ahogy a majmok csapatokban ugrálnak a fákon.
Viszaértem, összepakoltunk és indultunk a thai határhoz kempingezni. Kilencen két pickuppal, fullra felpakolva nekivágtunk. Van a cspatnak két kölyök tündéri kis pittbulljuk, amiket az éjszakai sétákhoz képeznek majd ki, na őket is vittük magunkkal.
A kirándulás célja a Fuzecsapat két új projektét megnézzük. Az egyik egy tó tisztítása és a környék átalakítása adventure parkká, a másik pedig egy adventure-park kialakítása a dzsungelben. Lélegzetelállító helyen van, a thai határtól pár kilóméterre. Néhány faház és cca 4 hektár terület egy barlanggal, csodálatos természeti adottságokkal. Az éjszakát az egyik ház teraszán töltöttük. Ki-ki a földön hálózsákokban, öten pedig hammockban. Nekem a fiúk egy szépen védett kis sarokban akasztottak ki egy függőágyat, amit 5 csillagos hotellé alakítottam takarókkal, matraccal. Még éjjel egykor betoltunk néhány ezt muszáj megkóstolnod hamburgert, majd szundi a csillagok alatt. A srácok széjjel fagytak reggelre, de a védett kis sarokban én szeliden elringatóztam. J
Délután mg jó éhesen bevásároltunk a helyi piacon, majd este elfogyasztottuk a kb 200 főnek elegendő kaját.
Reggel vizes szerkóba öltözés és indultunk felfedezni a terepet. Egy csodaszép fahídon keltünk át egy folyó felett, ami a barlangon fut kereszül. A bejáratnál kapásból találtunk egy nem gyenge cca 3 méteres kígyót, amiról késbb meg is tudtam, hogy mérgeskígyó, és nem utolsósorban jó úszó a drága.
Na eztán vidáman nekimentünk a barlangnak. Hol térdig, hol nyakig gázoltunk a vízben. Láttunk nem gkicsi pókokat, békát és rengeteg denevért. De a barlang varázslatos. Cseppkőbarlang néhány helyet a barlang tetején üregekkel, ahol besütött a nap. Több helyen akár 10 méteres belmagassággal. Lélegzetelállító volt, ahogy a víz hőmérséklete is. Dob-barlangnak hívják, mert a víz sodrása olyan hangot képez a barlangban, mintha dobolnának. Ezt a barlangot keves látták, alig ezer ember járta eddig végig, így csodaszép érintetlen minden ürege. Monszun idején viszont nem járható, mert egyszerűen megtelik vízzel. Néhány órát eljátszottunk, majd egy komoly sziklamászás következett és így jutottunk ki egy felső üregen keresztük az erdőbe.
Gumifák kötött menetelve végül eljutottunk a táborhoz.
A túra után elindultunk visszefelé, mert a szállásra néhány csoport érkezett. Míg a fiúk a csoporttal dolgoztak én kipróbáltam a golfautót. J Mentem egy nagy kört a telepen, majd leparkoltam és feltekertem a bringával naplementét nézni. Este feljött két srác és elvittek egy másik pontra, ami ha lehet még szebb. Körbe semmi más, mint lágy vonanlú hegyek, térben elveszően egymás mögött, mellett és esőerdő. A kis rózsaszín színezettel a felhőkön és a felragyokó mosoly-holddal igen megrendítő volt a látvány, talán már akár giccses is. A zenei aláfestés a fejemben dübörgött, tökéletes pillanat volt állni a semmi felett és elköszönni a Naptól.
Ime kepekben.
A szallashely
En a flyingfox start-helyrol.
kajakozom a tavon
Zorbozunk SehLinggel
kutyakok
a dzsungel a thai hatarnal. az uj projekt helyszin.
piacolas
edessegek
Pavin es en.
esti vacsink.
barlang bejarat
gumifak az erdoben
vert sereg, total elazva. Itt meg a piocak is velunk fotozkodtak, rajtam harom figyelt.
a vizeses fele vezeto erdei uton
a mi vizeses
Július 29-én, vasárnap reggel én is elköszöntem a Fuze-familytől. Ezzel ért véget az idei küldetésem véglegesen, hiszen a Fuze az Ecoteer partnercége (egyszerűen fogalmazva). Higt tech vonatra szálltam, ami tű pontosan indult és két percen belül hoztak egy kis reggelit meg ásványvizet. Gondolatban átmenetileg elköszöntem a hegyektől, a természettől és két óra múlva már Kuala Lumpurban, a betonrengetegben voltam.
SehLing egy ismerősénél szálltam meg igen olcsón egy otthoni-szállásonm ahol néhány fiatal van még rajtam kívül. A napot nagy részét egy spanyol egyetemista sráccal és a kínai tulajjal töltöttem. Megnéztük a Batu-Cave-et, egy híres mecsetet, háborús emlékművet és a mini állatkertet egy szép parkban. Eztán a tulaj, miután muszlim, éelépett egy másik mecsetbe, ahol este nagy vacsora is volt,. Rhamadan idején este fél nyolc körül ehetnek, de akkor mindeneki együtt „ünnepel”. A spanyol fiú, miután keresztény, ő egy templomba ment, ezzel vágta ki magát,én egyszerűen a central marketben lógtam. Pablo későb csatlakozott és együtt vacsiztunk és piacoztunk. Ugyan egy hónapja KL-ben él, de nem sokmindent látott, hallott, így kicsit az volt az érzésem, hogy én mentorkodom és mutatok és mesélek meg neki dolgokat. Érdekes mennyire észrevétlenül tanultam meg a helyi szokásokat, kulturát. Jó érzés volt átadadni, amit megtapasztaltam.
