Június 6-10.
Szerda délelőtt snorkelingezni vittem a kanadai lányokat. mint kötelező program. A többiek ez idő alatt felkészültek a csoport érkezésére, no meg csiszolópapírral megcsiszatolták a házat, amit majd festenünk kell.
Délután cipekedés, nem gyengén. Dan jól bevásárolt, a hajó fullon érkezett, ilyesmi cuccokkal, mint falfestékek, több tábla furnér lap, és egyebek, a cél az volt, hogy nehéz legyen. :).
Délután kikapcsolódásképpen gyomlálni és ásni mentünk a kertbe. Volt ám meglepi is! Mikor végeztünk megjelent egy majom. Azért volt meglepi, mert úgy tudtuk, már nincsenek majmok a szigeten. Eléggé vannak. Ráadásul nem is a kedves fajta. Mikor a fogait mutatja, mintha vicsorítana, akkor meg kell ijedni. Megtörtént. Vicsorított, megijedtünk. Nem közelített, így mi is csak álltunk, készítettünk pár fotót róla és kényelmesen összepakoltuk a cuccainkat. A gyerekek azt mondták hamarosan több is érkezhet és az nem vicces, mert baromi agresszívak, támadnak és harapnak. Közelített. Sietősre fogtuk magunkat. Kiértünk a dzsundzsából, mikor észrevettük, hogy követ bennünket. Kicsit lemaradt, de sandán figyelt. No az a néhány gyerek, akik egyébként nem is kellett volna hogy velünk legyenek, elriasztásképpen a majom felé hajítottak egy követ. Nem kellett volna, nagyon pipa lett, utánunk eredt. El kezdtünk futni, ő is elkezdett futni. Rohantunk. Ő is rohant, vicsorogva. Borzalmas ijesztő volt. Ráadásul lefelé rohantunk a lejtőn, táskákkal, kerti szerszámokkal. Végül szerencsénkre lemaradt, de nem rajtunk múlt, hogy nem kapott el, talán nem akart nagyon eltávolodni a dzsungeltől.
Portré magamról, megint.
láttam egy ráját. :)
sirály-pár
Íme a majom. Itt még a fán a dzsungelben.
Itt már vizslat bennünket.
Este mindent összekészítettünk, pikkpakk éjjel egyre kész is lettünk. Én egyébként is kész voltam, mert ugye prezentálnom kellett és éjfél körül beszéltük át a témát.
Reggel laza bemelegítésként megpakoltunk egy hajót, de dél körül már Bubblesen voltunk, egy órácskát tudtam pihenni. Délután megérkezett a Star csoport. A Star egy napilap és ők szponzorálták az idei évünket. 16 felnőtt érkezett. Nagyon mosolygós, jókedvű, nyitott kis csapat volt, így nagyon jól éreztük magunkat és rettenet gyorsan el is telt a három éjszaka, négy nap program. Játékos, ismerkedős aktivitásaink voltak, este pedig vacsi után a prezik. Charmain a teknősökről én a korallokról tartottam előadást. Azt mondták „awesome” volt, szerintem oké, pláne angolul olyan témában, aminek a kifejezéseit sem ismertem, de sokat tanultam és már más szemmel nézem a korallokat és a tekiket is.
Prezi után dícséretképpen betoltunk egy-egy Magnumot. Nem tudtam, hogy egy fagyinak ennyire tudok örülni. Ilyen nincs a faluban. :)
Csoportokban kezdtük a teknős figyelést, két órás váltásokkal. 9 óra körül találtunk egy mami teknőst a parton, ahogy épp a fészek megfelelő helyét keresi. Csodaszép élmény megélni, ahogy a cca 200 kilójával gondosan gödröt ás a kis utódoknak és elhelyezi őket. Először a mellső úszóival ássa ki magának a helyet, majd a hátsókkal, söpréssel és fenék riszálással letisztítja a terepet. Ezután a hátsó úszókkal kanalazva mély gödröt ás. Ez a procedúra kb 1 óra, ekkor kész a tojásrakásra. Sorra kipotyogtatja a kis pingpong labda méretű tojásokat. Egy fészek általában 90-120 tojásból áll. Mikor kész nagyon aprólékosan és óvatosan homokkal betemeti, lelapogatja a tojásokat. Ha úgy érzi oké, a homokot hátrafelé söpréssel „beszórja” a fészket. Nagyon alapos mamival volt dolgunk, mert nagyon hosszú ideig ásta be a fészket, lassan haladva előre. Cca két méternyi szakaszon halmozott maga mögé homokot, mire úgy döntött eleget tett a kis csemetékért és nekivágott a víznek. Szemeiből, teste mozgásából, mély sóhajtásaiból egyértelmű volt, hogy borzalmasan kimerült, elfáradt. Lassan lesétált a vízhez. Hosszabb utat kellett megtennie, mert addigra elérkezett az apály. Többször megpihent az út során. A vízbe érve, picit felfrissült, majd nekiveselkedett és végleg eltűnt a tengerben. Lenéztem a lábam elé és a homokban egy nyakláncot találtam, rajta egy pici szobrocskával, ami egy gyönyörű Istent ábrázol. Valaki valamikor elveszítette a tengerben és én megtaláltam, épp amikor életem első tengeri órásteknősét engedtem útjára egy nehéz szülés után. Számomra ez lett az elengedés szimbóluma, a nyakamba akasztottam, azóta magamnál hordom. A teljes procedúra 4 órán át tartott, 118 kis teknőstojást helyezett el.
Elengedtük a teknőst, majd visszatértünk a fészekhez, kiástuk a tojásokat és nagyon óvatosan egy vödörben helyeztük el. Így kerülnek el a keltetőbe biztos helyre. Körülbelül fél négy volt, mire végeztünk, de az izgatottság miatt nagyon nehezen aludtam el.
A teknősökről néhány info: Kb 60 nap elteltével a kis teknősöknek 3 napba telik, mire kijutnak a fészekből a felszínre, ezután vesznek egy hatalmas levegőt és lesietnek a tengerbe.
Sokuk nem éli túl, mert rákok, rájuk vadászó madarak pontosan tudják, mikor jönnek világra és már várnak rájuk. Ezen kívül a szárazföldi viszonyok, a tengeri áramlatok, tenger szennyezettsége és még számtalan egyéb veszély aprózza a bébiket.
Egy fészeknyi teknős, mindig azonos nemű, azaz 30 fok felett nőneműek, alatta hímneműek a kis jövevények. Ezért mondják rájuk: hot chicks, cool guys. J
Ezt a tényt még 50-60 éve nem tudták, így a keltetőkben rendre azonos neműek születtek, az aktuális időjárásnak megfelelően. Ma már kicsit professzionálisabb a keltetés és teknősvédelem. Néhány statisztika és döbbenetes számok: A világon 7 fajta tengeri teknős létezik, ebből 4 megtalálható Malajziában is. Kb 25 éves korára éri el az ivarérettséget, ami korábban 1000-ből egy, napjainkban, 10000-ből egy, azaz ennyi éli meg ezt a kort. Az elmúlt 50 évben fajtól függően 80-90%-kal csökkent a teknősnépesség száma. A tojásokat ételként fogyasszák, és ugye eladható, illetve vadásszák húsa és páncélja miatt is.
a Tojások már a vödörben.
Ott figyelek a jobb szélen!
Péntek reggel snorkelingezni mentünk a Star csoporttal. Hatalmas medúzát láttam, teknőst és csodaszép korallokat.
Egy helyen megálltunk, ahol a friss forrásvíz van. Gondoltam egyszer már jártam ott, kipróbáltam, nekem hideg, köszi, elég volt. Azt hittem megúszom, én balga. Hát nem. Dan odacibált a forráshoz és úgy nyakon öntött egy nagy adag vízzel, hogy ihajj.
Délben SehLinggel és Jolinnal visszamentünk a faluba összeszedni a gyerekeket.
Visszaérve, délután Bubbles-on játékos aktivitások voltak, pl csoportokra osztottuk a népet és pálmalevélen kellett a csapattagokat elhúzni a homokban a célig.
A quiz során a válaszok után különböző dolgokat, táncot, vízbe ugrást, stb dolgokat kellett teljesíteni. Megtanultuk a teknős táncot, na az vicces.
Aznap volt a World Ocean Day, így az egyik csoport egy táblát készített, majd fotózkodtunk arcfestéssel és mindenki feltöltötte a képét a facebookra.
A teknősfigyelést péntek este mi kezdtük, Seh Linggel, párban fél 9-kor. Találtunk egy teknőst, de nagyon finnyásat, mert háromszor változtatta meg a fészekrakás helyét, majd egy másikat is, így szimultán követtük az eseményeket. Szerencsénk volt, mert éjszakára kitisztult az ég és fantasztikus égbolt alatt követtük az eseményt. Mindkettő teknős hatalmas volt és nagyon alapos. Mikor végzett az egyik, kiástuk a fészket és kipakoltuk a tojikat, amint ezzel végeztünk, mentünk a másikhoz és folytattuk ott a munkát. A fészek kiásása nagyon nehéz meló, mert a tojások közel egy méterrel a felszín alatt vannak, hason fekve a gödörbe lógva, tenyérrel kanalaztuk ki a homokot. Nagyon izgatottak voltunk, és miután a mi patronálásunk alatt kezdődött mindkét fészekrakás, így végig is vittük őket. Összességében egy jó 6 órás munka volt, feszült figyelemmel. Hajnali három körül még letöltöttük a képeket, ettünk egy kis chipset, majd bájultunk az ágyba. Szavakkal leírhatatlan élmény volt.
Szombat reggel összepakoltunk és átmentünk egy másik partszakaszra partot tisztítani, szemetet szedni a gyerekekkel. A következő feladat volt, homokszobor építés, majd persze mindenki kapott valami kis ajándékot és röviden elmentünk snorkelinegzni. Két kislány tartozott hozzám, egyikük jól elfáradt az úszásban az erős áramlat miatt, így végül ki kellett húznom a szárazföldig. Én is jól elfáradtam. :)
Ecoteer csapat!
A medúza.
Doboz-hal. Nagyon vicces, pici, szögletes, sárga fekete pöttyökkel.
Az egyik homokszobor.
Mindenkit összeszedtünk, irány vissza a faluba. Jetty jump! Azaz ugrálás a mólóról.
Ebéd után mindannyian beöltöztünk a kertészkedéshez és felmentünk a kertbe. Egy pasi érkezett egy agrár központból és hozott pár növénykét, mert a mieink még pincurik. Ültettünk citromfüvet, sárga és lila édesburgonyát, gyömbért, tamarint.
Jól elfáradva, koszosan hazaértünk, mindenki elhúzott a szállására, letusoltunk és este maláj vacsira mentünk három külön családhoz. Megint jól belaktunk.
A kertészkedés.
"Na, itt a kert!" :))
Vasárnap reggeli után felkerekedtünk és elmentünk házat festeni. Csak az alapot csináltuk meg, mintegy három óra alatt, így a munka nagyja ránk marad, azaz ötünkre, az önkéntesekkel és a hétfőn érkező új kollegával együtt.
Miután a csapat elment négyen kitakarítottuk a házat pár óra alatt, majd este a két önkéntes lány főzött nekünk, bolognai spagettit.
Ja, nagy a harc itt a ház körül a tyúkokkal, ugyanis míg Bubbleson voltunk valahogy bejött egy tyúk a házba és tojást rakott. A tyúkot kikergettük, nem egyszer. Dan a tojást betette a hűtőbe. Ugyan a tojásokat miután megtaláltam a frigóban, kitettem az udvarra, de a tyúk nem hiszi el, hogy az az övé, csibe így már úgyse lesz belőle, viszont a jószág azóta 5 percenként jár be. Keresi a tojásait és persze ahol madár, ott szar is van.
Küzdünk ezerrel.
Holnap szabadnap. Ránk fér. Jön az új fiú Texasból. November végéig marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése