Június 29. Házfestés kész, ecoteer klub

Június 29. péntek

Tegnap befejeztük a házfestést. Sárga ház rózsaszín ablakkeretekkel. Lila  volt ugye az eredeti elképzelés, de annyira világos lilát vett Dan, hogy az felkenve inkább rózsaszín. Lego-ház.

Délelőtt a halas szomszédunk épp erre járt egy talicskával, és benne, nem hiszitek el…egy cápa, néhány tonhal és tintahal társaságában. Íme a képi bizonyíték.

Este SehLinggel kiválasztottuk melyik ház lesz a következő, amit lefestünk a jövő héten a csoporttal, majd kitakarítottuk a kis épületet ahol a komposztáló gép van. Hazaérve lazításképp főztem egy csirkepörit. Nagyon jól sikerült. A többieknek is ízlett, de a hazai íz miatt én alig tudtam abbahagyni. :) Tejföl és házi kovi ubi ugyan nincs, de így is szuperjó volt.

Vicceskedtünk kicsit vacsi előtt. :)

 Ma délelőtt ecoteer klubot tartottunk a gyerekeknek, ímhol néhány életkép.

 Itt épp versenyeznek. Csiga, bogár, kukac módon kellett végigmászniuk a padlón, az nyer, eki a leggyorsabb. A téma ma a komposztálás volt, onnan jött, hogy melyek a hasznos állatok amik a komposztálást segítik.

Ann és Seh Ling.

Zseniális póló! :)

Június 27.

Június 27. szerda

Kedden snorkellingezni vittük a gyerekeket a szemközti szigetre. Játékosan a újrahasznosítható és újra-felhasználható dolgokról tanítottuk őket, majd zsákokkal két csapatban partot tisztítottunk. Két turista párnak nagyon szimpatikusak voltunk, figyelgették a gyerekeket egy ideje majd odajöttek és elmondták, hogy nagyon tisztelik, amit teszünk és a teljes bandát meghívták egy üdítőre. Jó érzés volt az elismerés.És szerintem is tök  jó, hogy ezt csináljuk. :)

Két kislány csak tanulni jött át velünk, meg jól érezni magukat, de snorkellingezni nem jöhettek, mert épp böjtölnek. Böjt idején nem is úszhatnak, mert a lényeg, hogy napközben semmit nem vehetnek a testükhöz, sem ételt, sem italt, még véletlenül sem nyelhetnek tengervizet sem. Sokszor ilyenkor fáradékonyak és gyengék, így amíg mi snorkellingeztünk ők egy jót pihentek a begyűjtött szemeteszsákokon. :)

Napközben én nagyon türelmetlen hullámomat éltem és igyekeztem leginkább csendben maradni, nehogy megbánjam. Nem részletezem, de pár olyan helyzetet generált Jason, amit nem tudok tolerálni. Tény, nehezen viselem ha valaki csak a vitáért kötekszik, de nem nyitott a válaszra.

Karmaégetek mellette rendesen. Van mit tanulnom abból, hogyan kezeljem az ilyen helyzetet, mert azzal nem oldódik meg, hogy kibombázott pipa leszek. Kár, mert az már megy. :)

Este fogtunk egy hajót és elmentünk Long Beach-re vacsizni. Ittam egy sört, a többiek monkey-juice-t. Ez utóbbi a leggagyibb, legolcsóbb rumnak látszó-párlat, amiből egy 3 dekás üveg kerül 20 ringgitbe, azaz  cca 1500 ft-ba. Az én 0,33-as söröm volt 10 ringgit. Ha az üvegen kék-piros tesco csík lett volna sem lepődöm meg. Rettenet rossz. Az ízét kólával, vagy 7up-pal tompítják, de úgy még rosszabb.

A feeling: Este 11. Kellemes meleg. Ülök a tengerparton egy bárban, a puha homokban, mezítláb. A lábujjaimmal gyömöszölöm a homokot, szól egy kis chill zene. Projektorral vetítik ki az aktuális foci meccset. Érzem a frissen sült kaják illatát és kortyolom a hideg söröm. Ennyi. Itt minden gondom elszállt. Seh Linggel jót beszélgettünk a helyiekről, malájokról, vallásról, ecoteer projektekről, világ dolgairól…

Ma délelőtt csináltam egy kis asztalt Seh Ling szobájába és nekikezdtem az info tábla újradekorálásának.

Délután angol órát tartottunk, ahogy egyszerű mondatokat tanítottunk a gyerekeknek. Ann tanár, nagyon jó érzékkel, türelemmel. A gyerekek figyeltek és hallgattak rá. Érdekes látni mennyire mások tudnak lenni, mások kezei közt. Mikor betűzni kell a szavakat mindig ordítanak, mert óóóórdítani az cool. Na, ma suttogniuk kellett, hát mit mondjak, szakadtunk a röhögéstől ahogy cincogó hangon betűzik, hogy elephant, cat, tapir, stb. Sebaj, még így is hangosak voltak.

Íme egy furi lány. Nem csoporttag, fiatalabb, de mindig a terem körül lóg és bejön órára, amíg valamelyik gyerek ki nem kergeti. Ma viszont sikerült lefotóznom, mert sokszor követtem már a géppel, de mindig mozog, gyorsan, így az eddigi fotók mindig elmosódtak. Ma megállt. Egyébként egy zöld nejlonzacsit vett fel pólóként, abban pózolt nekem.
Az otthoni egyetlen kedvenc edzőm, Gyula, aki polgári állásában gyermekpszichológus mondta, ha van szükség az ő szakmájára Malajziában, csak szóljak. Szólok. Van. Nem kicsit. :)

Ann-ről kiderült, hogy 60 éves. 45-50 között tippeltük. :) Nem semmi. Kérdeztem mi a titka, egyszerű választ kaptam: nem élek házasságban. :) Két fia van, egyik Angliában, másik Szingapúrban él, egyébként ausztrálok. Ann Sydneyben él. Energikus, pörgő, életvidám, folyamatosan mosolygó, tünemény. Jó energiája van, jó vele beszélgetni. Plusz jópont, hogy értem, ahogyan beszél, nem úgy mint sokszor az amcsi fiút. Meghívott magához, ha épp Sydney felé járok, ugojak be. Hát, remélem beugrom. 

Ma egy napra eljött Seh Ling egy barátja, német srác. Egy évig volt Terengganuban vendégfogadó családnál, most őket látogatja újra. Pár évre aztán hazament, most pedig egy éve Kínában tanul nyelvet, illetve nanotechnológiát. Épp az étkezőasztalnál ülünk és a srác a Rubik kocka logikáját tanítja Jasonnek. Olyan furcsa, irreális volt a szitu. :)

Ma este Jason főzött. Pár napja rákeresett egy receptre, mi bevásároltunk hozzá hétfőn. Jól megnézte a youtube-on hogyan kell halat tisztítani. Egy szomszédunktól vettünk halat, majd nekifogott. Azért egy röpke szemrevételezésre áthívtuk a szomszédot, mégse maradjon olyan cucc a halban, aminek nem kell ott lennie. Ann segített az elkészítésében, jól sikerült. 

 Mészárszék...

A kész vacsi. Malay-style hal, sárgarépás rizstésztával. Rizzsel terveztük, de a doboz tele volt bogárral, így nem volt kedvük szemezgetni: egy bogár-egy rizs...

Csak a séfjeink nem vették észre hogy fotózom őket, a szálkák érdekesebbek....

Em Claire

Június 25.

Ma semmi fotót nem lőttem, mert egész napot vásárlással töltöttük SehLinggel, míg Jason a házat felügyelte. Jött egy új önkéntesünk, Ann, Ausztráliából, Sydneyből. 45 körüli nő, egy hetet marad velünk.

A vásárlás totál kifárasztott a 34 fokos melegben tűző napon, de a piacolás részét baromira élveztem. Dudára kóstólgattam magam és mint egy kisgyerek a világra csodálkozó "mi ez?" korszakában vég nélkül csak azt kérdeztem SehLingtől, hogy mi ez, meg az? :) Neki a főzés puszta stressz, így a piac sem a  kedvenc helye. Azért egy-két dolgot már látott, de rájöttem, hogy én így is jobban képben vagyok, miután felismerem mi a különbség a gyömbér és galangal között, milyen a long bean, mini padlizsán vagy az okra. :)
6 körül, mikor hazaértünk Ann-nel összedobtunk egy levest. Olyan jó volt főzni! Ez is egy, a hiányzik-listámon :)

Beszélgetésünk során megtudtam a western cooking a helyiekkel, azaz egyfajta mini kurzus a falubeliekkel (jelentkezés alapján) is egy megállapodás volt, tehát nem kérdés, ezt meg kell csinálni. 7 receptet meg kell nekik tanítani. Lelkesen elgondolkoztam mindenfélén, pl mango chutney (tudom, hogy nem western kaja, de mango van, chutney meg nincs, pedig szerintem jó lenne, dekorált kis üvegben eladható és színesítené az étlapot a hozzá kínált sült zöldséggel). Lekvár készítés volt egy másik ötlet, annál egyszerűbb dolog kevés van, de itt nem esznek lekvárt, aztán átbeszéltünk még néhányat, de sajnos mindenre volt valami válasz, hogy miért nem működik itt. Ugyan pár dolgot megtanultak már eddig, mégsem használják a helyiek, mert lusták. És ezt így ebben a formában nem Seh Lingtől hallom, sőt ő ilyen nyíltan nem mond ítéletet, de mások igen. Nagyon sajnálom, elszomorít, hogy mennyi lehetőségük lenne és képtelenek kihasználni. Mi meg tornázunk azon, hogy nekik jobb legyen. No mindegy, ez helyi specialitás, de remélem találunk valamit, amire nyitottak lesznek. Valóban nem könnyű téma, mert ugyan a tojásos nokedli szuper kaja, de ha a turisták nem ismerik, nem fogják rendelni. Az egész oktatás célja meg az lenne, hogy az éttermesek a kínálatukat bővíteni tudják. Egyébként ami nagyon meglepett, mert én eddig abban a hitben voltam, hogy a turizmus itt egy új kezdeményezés, de nem. Cca 20 éve vágtak bele. :) Lépésről lépésre azért fejlődnek, de egy európai átlagos színvonalú kiszolgálástól és szolgáltatástól is még fényévekre vannak. Egy tradíciionális balatoni talponállós fátyol-palacsintás, a hekkes vagy a lángosos kisbódés messze veri őket. Megtudtam, hogy pár éve még állítólag birkák rágták itt a centrumban a PET-palackot, az éttermek asztalai között kérődzve. Aztán valaki megelégelte, becsomagolta a nyájat egy hajóba és elvitte a szárazföldre, ott meg szélnek eresztette. Most legelnek a szélrózsa minden irányában, itt meg nincs már állattenyésztés sem, mert dübörög a turizmus kérem. Oké, a szaró-rágó birkák likvidálását ebből a szempontból értem, de hát emberek nem lehet mindenki hajóvezető vagy búvároktató nem igaz?! Újításra, fejlesztésre meg nyitottság lokálisan zéró.
Na, ennyit a mai tapasztalásomról.
Holnap folytatódik az élet, kertészkedéssel, snorkellingezéssel, önkéntes-barátkozással.


Addig is szeretnék megosztani veletek így, egy verset, mert felolvasni nektek nem tudom. :) Nem célom, ezért nem kommentálom, csak megmutatom...:)

Mit kaptál?

 

Nézzük csak, mit kaptál?

Úgy értem, a veszteségtől.

Attól, amit elvettek tőled. 

Ami nélkül nem élhettél.

Anélkül az ember vagy hely nélkül;

a titok, a körülmény nélkül -

és most, hogy elment, 

vagy kiderült, 

és már nem támaszkodhatsz rá, 

mi az, amit kaptál?

Tudod, és én is tudom, ezt:

egyszer csak jön egy kiüresedés.

Valami jön, és felnyit

épp

ott

középen

és attól a pillanattól kezdve 

már nem vagy többé immunis erre a világra,

Felébredsz, csodálkozol, 

hogy minden, amit ismertél, most idegen.

Úgy mész, mintha vízben gázolnál, 

míg végül el nem érsz az ágyadig,

és végül még ott is - 

a lepedő, saját párnád illata is más,

mintha valaki minden nap újrafestené a szobádat,

áthelyezne valamit,

és megzavarna egy olyan kedves emléket.

látod, 

néha kiürítenek bennünket.

Kiürítenek, 

mert

az Élet azt akarja, hogy megismerjünk

még

sokkal

több 

Fényt.

Em Claire, 2006

Június 24 Fun Dive!

Június 24. Day off!

Na, ez aztán a fun dive! Életem legjobb búvárkodásán voltam ma, a szabadnapomon.
Tökéletes láthatóság, semmi áramlat, gyönyörű világ, rengeteg féle színes hal éééés egy hatttalmas rája!

Fantasztikus élmény volt! 2009-ben vizsgáztam, azóta Thaiföldön merültem  két napot, így összesen négy tengeri merülésen vagyok túl. A célom a kurzussal az volt akkor, hogy valamikor életemben teknőst szeretnék látni. Tekit már láttam ugyan snorkellingezéskor, búvárkodás közben ma sem, de a mai alkalom miatt már megérte a befektetett energia és pénz. Ugyanakkor anno a kurzussal legyőztem egy félelmemet, az enyhe fulladásfóbiámat, amire nagyon büszke voltam. Szívesen emlékezem mai is a napra mikor Ildivel hősként vettünk át a búvár-kártyánkat a Dorogi tónál. Ott van ugyanis kis hazánkban a nyílt-vizi vizsga, az alapokat pedig medencében tanultuk uszodában. A vizsga napján egy halat is láttam! Azóta már tapasztaltam ezt-azt, milyen a tenger 18 méteren, milyen küzdeni az áramlatban avagy milyen túljutni egy köhögésrohamon a víz alatt. Eddig mindig szanaszét paráztam magam merülés előtt. Sőt, nem  is csak előtte, már onnantól, hogy  lefoglaltuk, Phuketen három napig rohangásztam a vécére és nem aludtam éjjel, úgy  izgultam. Kicsit túlreagáltam a dolgot akkor, de hát ez ilyen. Most viszont semmi, tárááám! Meg is lepett mi a töktől vagyok ennyire nyugodt, de jó volt így várni az alkalmat.- Elvégeztem egy ismétlő miniképzést Seh Linggel, ő volt a buddym, azaz merülőtársam, mert merülésnél ilyen mindig van. Ez páros sport, nem egyéni.
Néhány alap kérdésen mentünk át, majd jött az egész nap legkeményebb próbatétele, a felöltözés kezeslábasba. Nem kicsit ömlött a víz rólunk a párás 34 fokban neoprén szerkóban. Végigvettünk a felszereléseket és összeraktuk a cuccunkat, majd csinosan lecsattogtunk a tengerbe egy rövid gyakorlatra és próbamerülésre. Ugyan a Decathlonban épp ez alkalomra vettem egy shortyt, avagy rövidujjú búvárruhát, de azért választottam a hosszú kezeslábast, mert eljött a medúzák ideje és rengeteg baromi nagy medúza van, amik igen fájdalmas csípéseket okoznak az akár két méteres csápjaikkal.
Eljött a dél és kis hajóba vágtuk magunkat Jason (akkorra érkezett), Seh Ling, Ali a vezetőnk és én. Minden stressz nélkül, jóleső izgatottsággal és biztonságérzettel vártam a kiszállást.Hajóból hátrafelé gördülve szálltunk ki - ahogy eddig én még sose - majd merültünk alá. Külön figyelnem kellett, hogy lélegezzek folyamatosan, mert úgy leragadtam egy-egy látványnál.

Íme pár fotó.

A Buddym és Én.

Mint a jóllakott ovisok játszás előtt...

Itt nem véletlenül ér fülig a szánk. Megkértük Ali-t, hogy fotózzon le bennünket, de a reduktor, azaz légzőkészülék a szánkban volt. Mondta hogy mosolyogjunk. Mosolyogtunk. Majd szólt hogy a reduktor nélkül jobb lenne. Kiköptük. Hát emiatt röhögünk annyira.

 Laza fotó, mi? :)

Mr Rája.
Ökölnyi szemei, és kb másfél méter átmérőjű a kis habteste van a srácnak.  "Szinte" láthatatlanná dermedve hesszölt egy szikla alatt és hősiesen tűrte, hogy bámuljuk. Elmondhatatlanul szép volt. Na itt is elfelejtetettem lélegezni.

 Jómagam. Örülök.

 Bohóchalak

A nagy folt, nem a szeme, az picit lejjebb van a sötét sávú rajzolatban. Nagyon csalafinta. Egyébként teste kb. 40 centi hosszú, gyönyörűszép jószág a uv kék csíkokkal és sárga pöttyökkel.

Mint két modern iparművészeti váza... A jobb oldali Giant clam, azaz óriás kagyló, a másik nem mondta a nevét...

Buddymmal kicsit lefagytunk. Ez vajon mi a szösz? Tengeri kígyó. Kígyócska.

Kb 40 cm hosszú testű, az arca olyan, mint a csikóhalé, nagy kerek szemek, hosszú orrocska. Ő is kicsi megszeppent. Nem is tudom ki néz kit.

Megérkezés után megtisztítottuk a felszerelés, ebéd, kis jutalomfalat banana cake és horpasztás a teraszon egy függőágyban. Tudunk élni! :) 5 körül egy kis motorcsónak visszavitt bennünket a faluba.

Ja még annyi, hogy ma elment a három önkéntesünk. Holnap jön egy új lány, Ausztráliából, egy  hétre.

Június 22 Ecoteer klub és snorleking

Június 22

Tegnap dolgoztunk kicsit a kertben, ami el kell ismernem tényleg kertnek kezd látszani.
Rajzoltunk pár táblácskát, hogy lássunk mink van, lesz, ha fel nem zabálják majd a majmok.

Reggel Ecoteer klubbal kezdtünk. Ma csak 11 gyerek volt így csendesebben telt az óra mint általában. a korallokról tanítottuk őket. MAjd lementünk a partra is, ahol homokból kellett a négy különböző típust kellett megszoborniuk. Ma is lőttem pár életképet.

Íme egy  korall váz. Már tuti láttatok ilyet. A kis köröket apró polipok építik, aki nappal pihennek,éjjel meg kijönnek algát és planktont kajálni.  Egy spéci algával szimbiózisban élnek. Az alga adja a korall színét is, akár zöld, narancs, barna, vörös, stb) Minél sötétebb az árnyalat annál egészségesebb, ha a tengerben teljesen kifehéredik, az nagy bajt jelent, mert azt mutatja hogy a tenger vízminősége leromlott és halnak meg a korallok. Egyébként fantasztikus megújulásra képesek, ha visszaáll a számukra élhető közeg.

Egyébként ezért nem szabad sem élő, sem holt tengeri ketyerét, koralt, kagylót gyűjteni a parton sem, mert reprodukálásra még képesek lehetnek. Ezt persze én sem tudtam,  mert hát ha már nem él, miért ne, csak egyet, naa. De nem. Azt is itt tudtam meg, hogy a szétmorzsolódó koralloktól olyan gyönyörű fehér és szinte textilpuha a homok. Szóval már én sem gyűjtöm a törött, partra sodort élettelennek tűnő dolgokat. Ez csak pár szösszenet, mert ahogy én sem, nagyon sokan nem tudnak ezekről a teljesen alapnak tűnő dolgokról, így asszem ráfér az emberekre a környezetvédelem oktatása és hogy jobban képbe kerüljenek. Magamat egyébként a nagy tömeghez képest tudatos felhasználónak gondolom a hétköznapokban, de van mit tanulni, tapasztalni. Ahogy látjátok picit engem is elkapott itt a gépszíj a témában. :)

Alább a kalapos hölgy a falutakarító brigád egyike. Ahogy mar írtam a fő közlekedési és szállítmányozási eszköz a talicska. A táblához hordják a helyiek a zsákokat, benne mindenfélével. Legutóbb keménnyé merevedett döglött macskát láttunk egy zacskóban, szóval tényleg van ott minden.

Minden minden, ezért mi is próbáljuk a különböző fórumokon, órákon, csoportos előadásokon hirdetni, hogy fontos a szemét megfelelő gyűjtése, kezelése és leginkább az eszközök tudatos újrahasználata, mert minden, de minden amit az ember használ végül a tengerben köt ki. Nagyon szomorú ezeket a dolgokat látni is ebben a (még) csodás környezetben. Itt az újra használat extrém megoldásait is lehet látni, viszont a gondos használatnak szikráját sem. Ez ugye az egyik általános malájziai észrevételem, hogy képtelenek gondosan bánni a dolgaikkal, ami a kerítésen túl van, nem számít, az ablakból az utcára dobják a szemetüket, az már úgysem az övéké. A falut meg úgyis takarítják, minek elmenni a kukáig. Szépen lassan rohad le minden, mikor már nagyon gáz elviszik a ház mögé. Nagy tévedés volt részemről korábban, hogy ez a szegénység van így akár Thaiföldön, Laoszban vagy itt. Nem ám. Leszarják. És pont.
Na a szemetet ugye égetik, mert elszállítani macerás, meg minek, hisz a szárazföldön is égetik.. Sajnos így a szagokat és a mérgező füstöt még mindig nem sikerült megszoknom.

Míg mi homokoztunk  parton jött egy hajó és a hölgy átvett egy halat. Ez élő volt valamikor, de rettenet műnek látszik, pláne sík mereven. Ilyen ronda és nagy halat még úgyse láttam.

Délután a három önkéntes lány, Jason, SehLing és én elmentünk snorkelingezni Rawa szigetre, ami itt a közelben a legszebb. Csodálatos tiszta volt a tenger. Az átláthatóság csillagos ötös! Számomra új dolgokat nem láttam, de minden alkalommal elmerengek a korallok, halrajok, mini tengeri karácsonyfák és egyéb élőlények tökéletességén.

Íme néhány fotó a "tábori" gépünkkel SehLing kezéből. :)

 Anemone vagy Clownfish avagy bohóchal esetleg Nemo

Tengeri karácsonyfa. Úgy néznek ki mint az üvegmosókefe vége. kb másfél-két centi magasak. Ha közelítesz nagyon gyorsan behúzódnak.

Gyerkőcök a kikötőben.

Én

Mai teknősünk. :)

Ma este pedig a fürdőben újra ott nyaralt a házi-gekkónk, de miután arcon vakuztam, nagyon gyorsan lelépett, amint azt a mellékelt ábra mutatja... :)