Május 28, hétfő, első munkanapom csutka egyedül
Ma nagyon hatékony voltam, szeretném elmondani, hogy büszke vagyok magamra, mert megszereltetem a konyhai csapot. Úgy döntöttem akármi is lesz, nem várok tovább a szomszédra, mert eddig ígéretet többet kaptam, mint valós segítséget. Úgy határoztam, hogy valószínűleg ők se tudják jobban, hát nekivágok. Levágtam a csövet, új elemekből összeraktam a szerelvényt, leszigeteltem, berögzítettem és kész. Nem kis meló árán, de most tökéletes, sehol nem ereszt. Jó vagyok! :)
Itt nem lehet profi mesterembereket találni, mindenki maga csinál mindent, ettől aztán olyan is. Bármihez nyúlok a házban, gázul működik és minden nagyon sufnituning.
Egy izzót kellett volna még kicserélnem, már Seh Ling szerint, de a helyzet, hogy az egész lámpatest úgy szar ahogy van, lementem, vettem újat, átkötöttem, ami most tuti jó, de valószínűleg nagyobb a baj, mert továbbra sem működik. Megnéztem a vezetéket, merre is kellene javítani rajta. Háát szemmel követni is kihívás, kész labirintus, két méterenként kis toldásokkal meg ragasztószalag bumszlikkal, szögre akasztás, hurkolás a gerendán, egy csavarral itt, egy hurokkal ott... Na, ehhez még gyűjtöm a bátorságom.
A szekrényke polcait a tartóelemekre rögzítettem, már csak L vasakat kell szereznem, hogy összerakjam az egészet. Ilyen bonyolult dolgot itt nem lehet kapni, ugye, ezt majd a szárazföldön beszerzem.
Elültettem a hátramaradt magokat a gyerkőcök segítségével. Ez is pipa.
Szereléskor inkább hátrány volt, hogy körülöttem ugráltak, de ők legalább élvezték. :)
Kalapálás közben Juwita megtanított malájul 10-ig számolni. Itt épp a félkész polcokon fekszik. Ő is lefotózott engem.
Kora délután a helyi étteremben ettem egy kis tintahalat és egyáltalán nem zavart, hogy nem kell rohannom sehová. Ilyen nyugodtam ücsörögtem egy jó ideig. Rég éreztem ezt a nyugalmat, hogy belülről nem siettet semmi. Jó ezt is megélni. :)
Este nem sok kedvem volt bemenni a faluba. Megoldódott, mert egyszer csak áthívott a szomszéd, hogy vacsizzak velük. Jól elcsevegtünk és finom tengeri-ketyerés rizst ettünk, tojással. 3 gyerek van, két fiú és egy lány, ő Juwita. Édesek. Néha angyalok, néha kis ördögök.
Megint szakad az eső, nem kicsit. Így egy macska, egy tyúk és egy béka figyel a teraszon. A békát én lakoltattam ki, nehogy véletlenül rálépjek, meg egyébként is szeretik a vizet, kint meg van bőven. Na a gondos, jó-szándékomat úgy hálálta meg, hogy mikor betessékeltem egy levágott műanyag palackba, jól felfújta magát, majd majdnem lehugyozott. Hülye hüllő.Széép mi, így legyen jó fej az ember!?
A Tyúkkal nem tudom mi történt, már vacsi előtt, mikor közelgett a vihar, felült a teraszra. Nem kicsit ijedtem meg, mikor kiszaladtam összeszedni a száradó cuccokat és rám pislogott a sarokból. Ő is megszeppent, de én nagyobbat ugrottam. Volt még két haver, akik a fene tudja minek, de felrepültek a tetőre. Igen kétségbeesett arccal hesszöltek lefelé, meg kapartak rendesen, mert a hullámpala olyan csúszós fajta, de mit csináljak velük, ők mentek oda. A "felrepültek", némi túlzás, mert ugye a tyúk, az a kevéssé kecses jószág. Azon drukkoltam ne törje rommá magát, míg felér, mert elsőre nem sikerült, sőt a falat több ízben lehorzsolta, hassal. Én is a zajra mentem ki, mintha rám zuhant volta egy boeing.
Lehet, hogy azok még mindig a tetőn áznak. :)
Ez a jószág azóta már otthonosan ücsörög, ugyanott, de remélem nem rak tojást a teraszon, bár a ház alatt már úgyis van egy kupac.
Holnap délután lelépek Melakába. Vasárnap jövök vissza, addig nem tudom lesz-e internetem. Majd meglátjuk...
