Június 20-21.

Június 21. csütörtök

Tegnap megszereltem a  budi melletti kézi-zuhanyzót! Annyira jó vagyok! Rettentő büszke voltam magamra.

Szerda délelőtt a riporterekkel és a 3 önkéntes lánnyal együtt a délutáni angol órára készültünk, ami nagyon jól sikerült, de a gyerekek sokszor borzasztó fárasztóak. Cca 30 gyerek, persze mindig ordítva és rohanva.

Lőttem pár életképet Jason kamerájával. Íme.

A gyereket csörgőkkel, dobokkal zenéltek a suli udvarán. 

A klub után a két riporternek kötelezően ugrania kellett egy bombát a kikötőnél a vízbe. Totál be voltak rezelve, de a második ugrás már könnyen ment.

Este SehLing elvitte őket Bubblesre, én sajnos nem mehettem. Nagyon irigykedtem, ugyanis az első fészek kis lakói kikeltek. Sebaj, amikor vízre engedik őket, ott leszek!

Seh Ling készített egy kis videót róluk, illetve a tengerről, amikor apály idején a part közeli korallokat szinte a felszínen lehetett látni. Amint sikerül feltöltenem a videót, megmutatom. (Kihívás ezzel a netbookkal.)

Tegnap volt anyu szülinapja, így este skypeoltunk egyet. Ő Verával Olaszországban, én Malajziában. Egy kis videót kapott ajándékul, amit így együtt adhattunk át neki. Döbbenetes a technikai, szinte minden határt eltöröl. Így azért könnyebben kibírható a távolság is. 

Ami megerősített az utazásom során, hogy megosztás nélkül az égész szinte semmit sem ér. Ha nincs kinek elmondani, megmutatni, nem tudom megosztani, úgy is az enyém marad az élmény, de valahol úgy érzem kevésbé értékes. Ezért is írom a blogot, küldök képeket. Számomra is maradandóbb és nagyon jó érzés, hogy így egy picit velem lehettek. :) Köszönöm az eddigi visszajelzéseket és támogatásokat.