ResetSziget Malajzia: Június 17. Terengganu

Június 17.

Terengganu, Malajzia egyik állama, de az állam fővárosa Kuala Terengganu névre hallgat. Seh Ling szülei egy barátjukkal egy kecót adnak bérbe, most is ott szálltunk meg,

Tegnap este érkeztünk. Tusolás után elmentünk vacsizni. Nagyon komolyan belaktunk. Csirke, tufu, kínai fokhagymás spenót, tészta, tengeri kütyük és disznóhús volt a menü. Hatunkra ez a lakoma kevesebbe került, mint a falub 5 főre egy-egy tök egyszerű pici adag étel. Tényleg drága a falu.

Disznóhúst a faluban nem lehet kapni, így amint kiszabadulunk az első dolgunk bepótolni. Miután ez az állam is nagyrészt muszlim, így az utcán nem tehetik ki a menüt, de a házban bent már kiírható, hogy tálalnak disznót, kínaiul. A városban egyetlen helyen lehet disznóhúst venni, én disznót eddig sehol nem láttam.

A vacsi fantasztikus volt, de egy hibát elkövettem, elmentem mosdóba. Az út a konyhán át vezetett. Nem akarjátok tudni, én sem akartam volna…Mindegy a budi rátette az i-re a pontot a helyes, sajátos biodiverzitásával. Sajnos a fényképezőgépemet kint hagytam, mert a látvány elmondhatatlan. Luk a földön, ahogy kell, nagy vödörben víz, benne kis vödör az öblítéshez. Egy hatttalmas csótány, kicsit reményvesztetten, lassan bandukolt fel-s-alá a mosdó padlóján. A brutál mocskos falon matricák reklámozzák a legújabb antibakteriális szappan márkát, ami óriási kontrasztot adott a valós képhez. Volt viszont szappan, vízben ázva egy műanyag dobozban a mosdó szélén, de legalább volt, sőt wc papír is. Kérem, ez egy patent hely!

Asszem itt és most megragadom az alkalmat, hogy ezt a budi témát kivesézzem. Miért is van az, hogy olyan rettentő módon tudok örülni a wc papírnak? Azért, mert kb 15-ből egy helyen van. Szappant eddig három helyen láttam összesen öt hét alatt, pedig jártam már több nyilvános helyen.

A wc, egy körbecsempézett luk a földön. Angol wc nagyon kevés helyen van, ott is biztosra vehetitek, hogy a lécen lábnyomok vannak, mert nem tudják hogy kell használni, így ráállnak. Ami viszont van a budi mellett, az a slag. Kis fali-csappal. A privát részeiket imígyen tartják tisztán. Kérdeztem SehLinget is – ő ugye így nőtt fel – hogy oké, hogy lemossák magukat, de a vizes részeket mivel törlik szárazra. Elsőre nem értette, de hamarosan kiderült, hááát a ruhájukkal. Ennyi, minek túlbonyolítani az életet?! Pottyant, öblít, és ready to go! :)

Innentől fogva a wc a vizes blokk, a szó legszorosabb értelmében, mert mindig mindenhol áll a víz…szerintem nem csak víz, teszem hozzá, mert a víz természetes tulajdonsága, hogy fröcsögni képes, így tehát fröcsög is. Nem részletezem tovább. A processz után szerintem jól jöhet a szappan, de az én tapasztalataim szerint valamifajta kézmosás-fóbiájuk lehet, mert senkit nem láttam még kezet mosni, sem wc használat előtt, sem utána, sem semmikor. Nő és férfigyógyászati kór-gyakoriságokat illetően statisztikákról nem tudok és nem is akarok, de kell némi tudatosság-gyarorlat ahhoz, hogy el tudj vonatkoztatni a környezettől szükség idején. Egyébként szerintük, ez a megoldás tök higiénikus. A kis csapocskát vajon letörlik-e, illetve felmosnak-e néha, sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom.

Ami nincs, sehol, az a táska avagy bármitartó polc vagy fogas, így talán el tudjátok képzelni, hogy mondjuk elől pici, hátul bazi nagy hátizsákkal, plusz övtáskával mekkora rutin kell egy pisiléshez, no meg combizom. Nyugi, van esély, én is egyre edzettebb vagyok! :)

Ebből a szempontból is jobb ketten utazni, mert mindig van egy, aki ilyenkor vigyáz a cuccokra.

A házakban a fürdő 3 in 1! Mindig van egy wc, egy csap egy zuhany. Nincs külön budi. Tehát ez a vizesblokk netovábbja, mert még a budi is vizes, ha zuhanyzol. Az eddigi szállásaimon volt angol wc, a zuhany mellett, de maga a helyiség egy panel-lakás-fürdő méretű, azaz pici, bármekkora a ház.

Íme néhány fotó a fürdőről, meg nyilvános wc-ről.

Ezzel a toalett témát lezárom.

Vissza Terengganuhoz. Nagy város, autókkal, több sávos utakkal, nagy házakkal, közvilágítással, utcai dekorációval. No ez utóbbi általában két verzióban merül ki. Egy, színes neoncsövek fákra rögzítve, mert az szép. Kettő, általában kereszteződésekben színes giga izzósorok, 30 centinként egy bazi nagy minimum százas körte-izzó kék, piros, vagy zöld színben. Ez is a civiláció része. Vannak bankok, boltok, nyitva este 10-ig, 11-ig. Sok ember, nagy forgalom. Nem tudom átadni, a kis falu után mindezért mennyire hálás tudok lenni, pedig a széptől messze van, de az esti autókázás során végig boldogan vigyorogtam és úgy éreztem magam, mint aki életében először lát várost. Nem gondoltam volna. J

Beugrottunk egy fotó-boltba, de nem tudják megjavítani a gépemet, vagyis a bizonytalanra nem akartam négy hetet várni meg kiadni 300 ringgitet, mikor annyiért új gépet veszek. A kis gépemnek lőttek, de sebaj, van másik! Arra vigyázok. Ami nagy tapasztalat, saját butaságomból, olyan gépet kell használni, aminek van külön memóriája, nem csak a beépített saját memóriája. Ennek is van, csak én nem használtam, így néhány kép ment a levesbe, miután nem tudom már letölteni.

Reggel azzal kezdtem, hogy SehLing mamija megtanított „bak chang”-ot csinálni, azaz bambuszlevélbe töltött ragacsos rizses-hús csomagot hajtogatni. Azt mondta bármi levélből meg tudom csinálni később. Mondtam, hogy kevés banán és bambuszlevél akad otthon a hátsó kertben, de sebaj, majd ha séf leszek Thaiföldön, talán hasznosítom a tudást. Mindenesetre jó volt kipróbálni. :)

Íme az álmos bizonyíték.

Az amerikai srác kicsit az idegeimre megy, kicsit más bolygón él. Kicsit blur. Ugyan megbeszéltük este, hogy kb reggel 9 kor indulunk, akkor még reggeliztünk, de még kaja után mikor mondtuk, hogy indulnánk, azaz most, akkor mondta, hogy ő még letusolna. Fél 11-kor már a kocsiban is voltunk. Volt nálam karmaégetés rendesen.

Elmentünk egy helyre, ahol batikolni lehet, meg csodaszép kézi-szőttest, selymet, textileket lehet vásárolni. Megnéztük, hogyan készítik a mintát. Csodaszép, nem kicsit sziszifuszi. Nekem nagyon tetszett, mert és is nagyon szeretek kézzel dolgozni, alkotni, festeni.

Eztán elnéztünk egy floating mosque-hoz, ahova csak muszlimok mehetnek be, de kívülről lőttem pár fotót.

Majd autózás a városban, pici vásárlás. Kaptam egy fém-nyelű ásót ajándékba, „csak nekem” alapon, mert a minap az egyik ásónkat sikerült ketté törnöm a kertben, de az fa nyelű volt. Azóta eltörtem a kinti seprűt is, meg a festőhenger nyelét. Mondták, hogy ideje lenne kevesebb energiával csinálnom a dolgokat, de szerintem csupán szar anyagú dolgokat vesznek. :)

Ebéd autentikusan az utcán telt. Itt:

Íme a zöld lótuszmag-krémmel töltött gőzgombócom, „lotus-pau”. Mogorva arcot vág, mert kiharaptam egy darabját, de nagyon fincsi volt.

Ebéd után séta a China-town-ban, ami a Világörökség része, kis sorházakkal, de rendetlen, kissé elhagyatott és kb. minden ötödik üzlet van csak nyitva.