Július 2-4

Július 2-4.

Hétfőn SehLing kiment a szárazföldre vásárolni Dannel. Mi 3 önkéntest vártunk, kettő megérkezett, a harmadik eltűnt. Aztán kaptunk másnap hírt minden oké, majd jön. :) A két lány közül egyik maláj, másik lengyel, de mindketten mérnöknek tanulnak Angliában.
Időközben Jason a házimunkát végezte, takarított, én meg építettem egy újabb polcot és lefestettem a dobozunkat ecoteer-kékre.
Íme a fotók.

 
Az utcán.
Még a hátán is a csibe van! :)

Este Dan és Jason átmentek a szemközti szigetre egy sereg iskolás fiatalnak prezetálni. Ők a héten búvártanfolyamot végeznek egy KualaLumpur-i iskola (Alice Smiths) keretei közt, de pénteken jönnek hozzánk egy napra a faluba. SL-gel ketten maradtunk a házban. Giga csótány röppent be hozzánk és totál kiakadva írtottulk ezerrel. Semmi nem hatott, fél flakon kőkemény csótányírtótól kicsit kótyagos lett és eltűnt, viszont hamar összekapta magát és feltűnt SL laptopja mögül. Síkított nekem, hogy öljem meg én, na persze karbantartási vezetői munkakörbe beletartozik a csótánygyilkolás, ezt mindenki tudja. Úúútálom a csótányokat, pláne az ekkorát, mert roppan, mikor a Révait rádobod. Révaim ugyan nem volt  kéznél, de egyéb hatékony méretű könyv igen, meg aztán egy két literes mosószeres flakon, szóval roppant is.
Eztán csendesen álomra hajtottuk kis fejünket.
Kedden reggel roti-canai-jal jól bereggeliztünk és hatan íziben kétfelé szaladtunk. Egyik felünk a házat simogatta csiszolópapírral. Másik felünk, amiben én is ott voltam, a három kőpad festékét iparkodtunk lekaparni. A főtéren kérem cca 40 fokban a napon. Ennyi erővel rizst is számlálhattunk volna, mert rücsis kültéri kőfelülelt spaklival és drótkefével lekaparni nem kis meló. 3 óránk volt rá. Ami elég is volt, mintegy 40 centis felület eltávolításához. A maradék cca 52 méter még hátravan. Végső kétségbeesésünkben nekiláttunk géppel, egy helyi lakos segített. Két korongot tört el, egy maradt, volt így újabb feladata Dan-nak mit is vegyen a szárazföldön. Ugyanis ő újra kiment, merthogy délután megjöttek a vendégeink.
Pewanis a nevük. Ők e csoport nő, rózsaszín szerkóban, akik mintegy 5 év alatt felépítettek egy szervezetet, alapítványi keretekben. Nestlé és WWF támogatja őket. Segítő, tanító és közösségi munkát végeznek, ugyanakkor némi tapasztalatot szereztek arról hogy is kell pénzzé konvertálni a turistát. Jól csinálják. Azért jöttek, hogy beszámoljanak a tapasztalataikról és ötletet adjanak a helyieknek. Ezért délután banáncsipszet sütöttek. Ez az egyik, amit a sok kézműves terméken túl készítenek , csomagolják, felcímkézik fel illetve értékesítik. Még sose láttam hogyan készül a banáncsipsz, de ki is próbáltam uborkagyalun szeletelni, no meg nem egyszer megkóstoltam. Hát isteni frissen ropogósan, langyosan. Volt is végre történés a faluban. Estére kis vacsit és egy prezit terveztünk a helyieknek és egy párbeszédet a Pewanis-nőkkel.
A kötetlen, lakógyűlés hangulatú (értsd.: „hogy mossuk ki magunkat a szarból és hogy kerüljük el, hogy picit is több munkát vállaljunk” menetrend szerint) beszélgetésre kevesen jöttek el. Aki eljött, hozzáteszem 50 perc késéssel, egyébként hivatalosan, politikai keretek közt is a nőket képviselni, illetve a másik, a falu főfejese. Két nagyarcú bológató János és Jánosné. A 3 óra lényegében arról szólt, miért lehetetlen ezt itt ebben a faluban megcsinálni. A négyezer jó ötletért cserébe a falu oldaláról egy felvetés, mint eredeti proaktív gondolat felmerült, hogy sütiket sütnének és adnák el a turistáknak. A szart lehetetlen egyébként itt bármi, de valóban, munkát azt itt is bele kell tenni. Mindegy, a lényeg, hogy valami elindult, egy párbeszéd, aminek talán lesz eredménye. Igyekszünk pozitívan látni a dolgot és megerősítette Dant és SehLinget, hogy szorosabb kommunikációra van szükség.
Lőttem pár fotót.
Pewanis nők

Banán pucolás. Pici kemény, szinte nyers semmi ízű, uborka állagú banán.

Több jót és két kis csoffadt darabkát is sikerült szeletelnem. Nekem ezek a csoffadt darabkák ízlettek a legjobban. Az amolyan csücsök, meg kicsit égett, meg a süti-széle dolog, mindig azok a legjobb részek. 

 

Kamilla, lengyel lány, Sharil, maláj, lány, én.

 

Ydaya, egyik kedvencem.

 

Ez utolsóhoz annyi kommentem lenne csak, hogy a kiscsaj épp teknőstojást eszik. Egyébként a falu főfejesének a lánya. Ő is muszlim, pedig a teknőstojás haram, azaz tiltott dolog, de erről több vitát is hallottam már. :) Végül abban maradtunk, ez értelmezés kérdése.

Szerdán a snorkelinget kihagytam, mert reggel végre nyitva volt a klinika, nem úgy mint az elmúlt napokban. Nyitva tartás az volt, csak az ajtó volt zárva.
Kicsit gatya a bőröm, ezért úgy gondoltam csak kérek valami szert. Kaptam is, szurit, meg kencét. Miután azt mondták a szuritól fáradt leszek, nem mertem vízbe menni, helyette mikor a többiek leléptek és kidőltem és szunnyadtam  két órácskát. Már jobb, ma éjjel talán már nem kaparom majd csontig a bőrömet. A tipp az, hogy valószínűleg a vízre vagyok érzékeny, mert az ugye nem éppen tiszta. Sokaknak van itt bőrkiütése, na ezek után azt gondolom talán nem véletlen. :)
Ja, egyébként infuenza van, talán nem azt kaptam el, de nem vagyok a toppon, így tolok most egyéb gyógyszert is, de már gyógyulok. Annyit azért el kell panaszoljak, hogy valóban nem jó torkfájással, legyengülve, gyógyszertől izzadva falat csiszolni a hőségben, de ez is egy munka, amit meg kell csinálni. :)

Délután rövid angolt tartottunk és nagyon helyesek voltak a skacok. Ma növényeket tanultak. Közben Pewanisék meglátogattak bennünket, majd leléptek, ezzel pipa az egyik csoportnak.
Angol után lazításképp falat csiszoltunk. Kaptam új korongot a csiszológépre, de brutál. Van a gépben szufla és pörög a tárcsa mint állat a három centis drótkefe pamaccsal a végén. 20 másodperc alatt úgy lezsibbadt a két karom, hogy bizony egy pillanatra lefagytam, hogy is kapcsoljam ki, mert nem érzem az ujjaimat. Elhajítani a francba nem tűnt jó ötletnek, mert talán leskapol, de megoldottam. Kikapcsoltam és hamarjában átadtam a fiúknak, küzdjenek ők. Nekik jobban ment, háromperces váltásban, tökig izzadva. Holnap folytatjuk, mert miután a munka nincs kész, így a tervezett második snorkelling kimarad. Pénteken viszont már festeni kell, addigra kész kell legyen, legalább egy fal a háromból. Majd lefotózom, mert így gondolom nehéz elképzelni miről beszélek.
Ma este átmentünk a szomszédos szigetre, ahol a fiatalokból álló csoport van. Vannak 37-en. A pénteki napra ötleteltünk, milyen aktivitást és hogyan csinálunk majd. Az én részem a kézművesség. A téma, cápa. Majd mesélek.