Július 19, csütörtök

Július 19. csütörtök

Egy újabb csodás gyöngyszem a nyelvi félreértésekből adódóan...

A faluban tegnap százezer rendőr és búvár volt, aminek az oka, hogy a helyi tengeri övezethez tartozó szerv (marine park) úgy döntött elsüllyeszt egy hajót. Jobb dolgok híján. Cél mesterséges akadályt képezni a tengerben, ami védelem a szárazföldnek, illetve ezzel egy plusz helyi látványosságot teremtenek a turistáknak. Egy hajóroncsban különleges élővilág alakul ki, odavonzz tengeri mindenféléket , spéci korallok települnek, spéci halakkal, mert hát nekik is csak együtt szép az élet.

Na, erről a hajósüllyesztésről csevegtünk a motorcsónakban, csak, mert jól lehet érteni egymást. Maelle, a francia lány ugyan sem hallotta jól a beszélgetést, viszont becsatlakozott és elcsípett egy mondatot. A beszélgetés így hangzott:

-          They are sinking ships. (hajókat süllyesztenek el)

Itt jött Manuelle, halálos komolyan, meglepetten elnyúlt arccal.

-          Whhaaat? Sinking sheeps? You mean the animals? (Micsodaa, bárányokat süllyesztenek el??)

-         Nooo, Ships, not sheeeeeps. (Hajókat, nem bárányokat!)

Ezen a ponton ismét laszakadtam az éterről pár pillanatra. Tény, hogy a viziló szagú fertőtlenítő sztori még mindig az aranyérmes.

Ma délelőtt a tároló  építését folytatta  a megmaradt két önkéntesünk, én főninek csináltam egy egyszerű polcot. 11től egy falubelinek segítettünk, akik a házuk egy részét építik újra. Este 7ig, 50 kilós cementes zsákokat, faléceket és téglákat cipeltünk talicskával. Közben bejelentkezett egy másik lakó is, neki étkező-szettet, asztalt, székeket és egyéb baromi nehéz cuccokat cipeltünk  haza. A negyven fokban olyan 6 litert izzadtam és kellemesen elfáradtam. Ezért mondom, hogy itt aztán kibombázott nehéz az élet. Mindent kézzel kell mozgatni. Autó, ló, marha, kocsi nincs. Két kéz meg a taliga, oszt jónapot. 

Szóval nem kicsit fáradtunk el estére, de hátravolt még a felkészülés a holnapi klubra. 

9 körül lementünk a faluba vacsizni, de minden zárva volt és a legtöbb helyen világítást is lekapcsolták. Mint megtudtuk, készülnek a ramadara és a falu nagyja a szárazföldre ment és holnap jól kifosztják a boltokat. Hagyomány szerint sok mindenből újat vesznek ilyenkor, pl lecserélik a teljes ülőgarnitúrát, bútorokat, stb. Illetve betáraznak kajával.

Viszont az egyik bódénál, ugyan azt mondták, zárva vannak, de csak főztek nekünk vacsit. :) Rántott húst és zöldséges rizstésztát kaptunk. Isteni volt. 

Íme egy fotó rólunk és a téglákról.

Balról jobbra: Seh Ling, Ian (amerikai önkéntesünk), én, Maelle (francia önkéntesünk)

 

Vasárnap utazom. :)

Reggel még búvárkodom egyet egy hajóroncsnál aztán kifutunk a négyórás hajóval.

Seh Ling jön velem Ipohba pár napra. Ott egy outdoor park van, ami az egyik ecoteer neve alatt futó projekt. Dan (a nagyfőni) egyik jóbarátja, Pavin működteti. Tavaly ő rendezte be, alakította ki azt a házat, ahol én most vagyok a faluban. Azóta Ipohban outdoor manager. 

Júli 28-tól meg Kuala Lumpurban leszek és huss pár nap és otthon!