Július 18. szerda

Július 18. szerda

Most megint azt mondjam, hogy húúú de gyorsan telik az idő?! :)

Visszatekintve az elmúlt napokra… Május óta tervezem, hogy szeretnék kajakozni, de eddig valahogy nem jött össze. A hétvégén lemondtam a vasárnapi búvárkodásról, mert Veroval kitaláltuk, hogy kajakozunk, ha esik ha fúj. Esett és fújt. Mióta itt vagyok nem esett eső napközben. L Vártunk pár órát, csevegtünk, lementünk vásárolni, addigra Seh Ling is visszaért a búvárkodásból, mert ugye ő folytatja a továbbképzést. Megebédeltünk majd döntöttünk, kajakozás lesz és kész. A kulcsot nem találtuk meg a zárhoz, sebaj, elvágtuk a zsinórt amihez rögzítve volt a kajak, majd kínkeservesen lecipeltük a strandra. Lemostuk a macskapisit és tyúkszart és délután háromkor már neki is vágtunk a víznek. Szél elállt, nap kisütött! Ahogy kell. 

Fantasztikus volt. Eleveztünk a szemközti strandra, kikötöttünk, fürdőruhára vetkőztünk és ahogy egy rendes turista teszi, ittunk egy sört. Majd véletlenül összefutottunk a szomszéddal. Még én éreztem magam hülyén, hogy fürdőruhában vagyok és nem síszerkóban a tűző napon, de Vero megnyugtatott, hogy ez normális, a turisták ilyenek, félpucérak és isznak. A faluban én már erről is megfeledkeztem. :)

Íme néhány kép.

Mi a szokatlan a képen? :) Csak nem a talicskák a homokban? :) 

Én és a söröm.

 A tenger tényleg ilyen türkiz.

Csak hogy egyértelmű legyen...

Vasárnap este nem csatlakoztam hozzá Bubblesre, mert Garret, a helyi főnök, nem javasolta, hogy beteg tekiket lássak. Sajnos a tekiket idő előtt kikeltették, mert hangyatámadást kaptak. Nem bánom, hogy nem láttam, elég amit hallottam erről. Szóval a kajakozás pipa, de a tekinézés, továbbra is a listán van.

Napközben új önkénteseink érkeztek, két svájci, egy angol, egy amerikai.

Hétfőn SehLing vásárolt és meg a következő kőfalat kezdtem lecsiszolni velük. 40 foknál nem volt melegebb, csak a napon, ahol dolgoztunk. 

Viszont nagy történés volt a faluban, a szárazföldről képviselte magát egy két neves szervezet, zömmel a turimzust promotálva. Úgy csináltunk, mintha takarítanánk a szemetet a faluban, mindenki kapott egy pólót és egy szemeteszsákot végigmentünk egy, azaz egy utcán és közben lőttek négyezer fotót a népről. 

A gyerekek tündériek voltak, mikor megláttak, szaladtak hozzám, lógtak rajtam és a két kezemen négyen lógtak. Asszem megszerettek. :) Este a szervezet az egész falut megvendégelte vacsival, volt helyi zenékre kareoke, dudaszó, vízipisztoly, ahogy kell. A szervezet főfejesével csevegtem már napközben, este pedig bemutattam SehLingnek. Remélem sikerül valami közös projektet találniuk majd a jövőben, nagyon tetszett neki amiket csinálunk.

Kedd délelőtt egy tárolót építettünk az önkéntesek egy részével, másik felük Seh Linggel ötletelt a szerdai angolról. Ma jött még egy francia önkéntes lány, aki egy hónapot marad és estére visszaérkezett Jason is. Teli a ház.

Délután snorkellingezni vittük a gyerekeket, este pedig dudára tömtük magunkat Kak Mo-nál, azaz maláj vacsiztunk. Van egy zseniális, egyszerű kis játék, amit 5 kaviccsal kell játszani. Egy jó órát ezzel töltöttünk vacsi után.

Szerdán délelőtt az utsó snorkelling túrámra mentem Rawa szigetére. Láttam ráját, teknőst, humphead parrotfisht, csodás korallokat, rengeteg kis halat. Mindtől elköszöntem.

Délután angol órát tartottunk.Szerencsétlenül indult, mert az egyik lány alól kihúzta egy társa a széket. A lány a fölre esett és azt mondta nem tud mozdulni, majd bepánikolt, így sírva fulladozott kicsit, mert asztmás. Elvitték a klinikára, nem tudom mi van vele. Az órát folytattuk, most a sportokat tanítottuk nekik.

SehLing-et elengedte Dan két napra, így úgy néz ki együtt megyünk Ipoh-ba. Juppppiiii. Nagyon örülök! Vasárnap búvárkodás után vagy hétfőn indulunk. 

Lassan itt a búcsú ideje. Furcsa, vegyes érzés, de úgy érzem ideje továbblépnem...